11. fejezet

Hercegnő - 11. fejezet

Csütörtök reggel időben keltem, és úgy döntöttem, hogy elsőként hódítom meg a fürdőszobát. Tusolás után nyugodtan megborotválkoztam, és egy szál törölközőben indultam ébreszteni. Misty még javában szundított, amikor a szobájába léptem.

„Hogyan kell felkelteni egy királylányt? Csókkal. És egy Hercegnőt?” - játszottam el a gondolattal, hogy a farkam dugom a szájához. „Ha már hosszú csókot nem adhatok rá. Bár a makkos puszi mégis durva ébresztés lenne.” Úgyhogy valami romantikusabb módszert választottam: gyengéden pár puszit adtam a karjára a válláig, majd az arcát simítottam végig az álla hegyéig, félretolva a kócos fürtjeit.

- Ébresztő Hercegnő! Elkésel, ha nem kelsz fel!

- Nem akarom, hagyj aludni! - nyüszítette édesen, mire elmosolyodtam az eszembe jutott gonoszságtól.

- Pedig arra gondoltam, a tegnap használt serpenyőt kongatom meg, ha tovább szundikálsz - jeleztem aljas szándékomat, mire máris kinyitotta a szemét.

- Meg ne próbáld! - húzta össze a szemöldökét, majd megdörzsölte az arcát. - Kelek már, kelek!

- Már végeztem a fürdővel, a tied lehet - jeleztem a nagylelkűségemet, mikor a kinyújtott kezét éreztem a lábam között. A következő pillanatban már a mogyoróimat markolta a szemtelen nőszemély.

- Rohansz valahová? - kérdezősködött nyögve, és a hangjában némi csábító hanghullámot véltem felfedezni. Valószínűleg ebben közrejátszhatott az is, hogy az ujjai a farkamon kalandoztak tovább.

- Hiába is marasztalsz, nem megyek veled munkába, tegnap is majdnem testközelből ismerkedtem meg a szélvédővel. Nem, ma nem veszel rá! - léptem hátrébb, de az erős ujjai nem engedtek tovább.

- Csak egy kicsit! - ült fel az ágyon, majd húzott párat a makkomon.

- Tényleg nemsokára mennem kell! - sóhajtottam, viszont a férfiasságom nem követte a tervemet, áruló módjára határozottan keményedett.

- Látod? Ő is akarja - kapta le rólam a törölközőmet Démonka, majd a következő percben a szájába vette a makkom.

„Hogy ezt a nőt mindig reggel kapja el a hevület!” - dohogtam magamban, de megadtam, amit akart. „Tiltakozzak egy kiadós szopás ellen? Hülye azért nem vagyok!”

A szenvedélyes lakótársnőm értette a dolgát, és a golyóim alá nyúlva rendesen megfejt. Pontosan tudta, hogyan kell időre lecsapolnia. Magamon is meglepődtem, hogy alig három perc múlva úgy törtem fel, mint akit egy hete nem elégítettek ki. A vállába kapaszkodtam, miközben az utolsó cseppeket szívta ki belőlem.

- A francba! - lihegtem felette.

- Mi az? Rosszul csináltam valamit? - pislogott rám, mint egy ártatlan pornósztár.

- Pont, hogy nem, de kérek még pár percet, jó? - nyeltem kiszáradt torokkal, és remegő lábakkal siettem vissza a fürdőbe, hogy a hirtelen jött izzadtságot gyorsan lemossam magamról.

Tíz perc múlva ismét felfrissülten hagytam el a tisztálkodó helyiséget, hogy rekordsebességgel kapjak magamra valami ruhát, mert indulnom kellett.

Az irodánktól nem messze szoktam reggelit venni a péknél, ahol kivételesen hosszú sor állt. Bosszankodtam, hogy megint elkések, de a korgó gyomrom nem hagyott választást. A tömeg mögül kihajolva láttam, hogy a szokásos két kiszolgáló helyett csak az egyikük vitte a boltot, egy vékony, fiatal leány. Látszott rajta a kimerültség, ahogyan közelebb kerültem, ezért igyekeztem nem türelmetlennek lenni vele. Amikor a kávét és szendvicset kikértem, bőven hagytam neki borravalót, majd kedvesen mosolyogva kívántam neki könnyű napot, amit hálás szemmel köszönt meg.

Azzal a tudattal, hogy legalább apró boldogságot okozhattam egy idegennek, máris vidámabban nyitottam az irodába. A pultnál ismét Daisy és Démonka fogadtak. Misty élénkkék színű, fodros blúzban, és épp combközép alá érő, szűk fekete szoknyában villantott látványt, miközben felém domborította a popsiját. A két csinos porkoláb szinte azonnal megállított, amint átléptem a küszöböt.

- Hosszú éjszaka volt, mi? - kaptam telibe Mistytől.

- Ha mesélhetnék... - legyintettem egyet, letéve a kávémat.

- Na persze! - somolygott a lakótársam, majd megfogta a poharat. - Ezt nekem hoztad?

- Ó, tessék, majd lefutok újabb adagért! - horkantottam fel, de egy kacsintással hozzátettem: - Különben jobb, mint az, amit itt bent ihatsz. Egy hónapja nyitott a hely, ahol veszem. Megkóstolod?

- Köszönöm! - emelte meg a kávét, és kortyolt belőle párat. Azonnal tudtam, hogy nekem szinte semmi sem marad ilyen szomjúság láttán, úgyhogy enélkül kell majd elfogyasztanom a reggelimet.

- Csak nem ízlik? Legközelebb kérjek neked is? Már ha tudnám, mikor állítasz meg újra itt, az ajtóban - céloztam Miss Mohóság felé.

- Ez most nagyon kellett! - fújt egyet, miután üresen tette le a poharat.

- Aham. Nekem is - jegyeztem meg epésen. Daisy eddig csendesen mosolygott az élcelődésünkön, de nem bírta tovább, és közbeszólt:

- Ha esetleg lemennél, hozol egyet nekem is? Megkóstolnám...

Ferdébb szemmel még egy kínai sem nézhetett rá, mint én akkor. Értettem a finom célzást. Eszembe jutott a hosszú sor, és sóhajtva megadtam magamat:

- Akkor fél óráig nem láttok engem! Baromi hosszú ma a sor.

- Akkor siess, a szendvicsedre majd vigyázunk! - intett Misty.Ha tovább olvasnád ezt a fejezetet, kattints ide!