12. fejezet

Hercegnő - 12. fejezet

Zúgó fejjel ébredtem. Mintha súlyzókat pakoltak volna a fejemre, olyan nehezen emeltem fel. Betakarva feküdtem a kanapén, teljesen meztelenül.

„Mikor vetkőztem le? Mi történt?” - néztem körbe tanácstalanul. „Bealudtam valamikor a film közepén, de utána? Kizárt, hogy felkeltem volna. Biztosan nem magamtól vettem le a ruháimat. Viszont kedves, hogy betakargatott” - melegedett meg a szívem a gondolattól.

Lassan, megfontoltan ültem fel, és úgy éreztem, hogy ha felállok, akkor előrebukva fejelem le a padlót. Az asztalon a kiürített borosüveg, és a szárazon tátogó poharam várták jobb sorsukat, kicsit odébb nyitott chipses zacskó pihent. Úgy döntöttem, hogy a takarítás nem a legsürgősebb dolog a világon, és az órámra pillantottam. Tizenöt perc múlva ébresztett volna. Hümmögve nyugtáztam, hogy nem késtem el sehonnan. Az orra esést megelőzendő, a kanapéban megtámaszkodva álltam talpra.

Csoszogó léptekkel céloztam be Démonka szobáját. Az ajtajában megállva békés látvány fogadott: a lakótársam nyakig betakarózva feküdt, hóna alatt Maxot, a nagy maciját szorította, melyet itt-ott beborította a hullámos lobonca. Mélyen aludt, a kifújt levegő hangja egyenletesen duruzsolt. Közelebb sétáltam, majd a feje mellé ültem. Óvatosan félrehúztam a haját, megsimogattam a fejét. Sminktelen arca megmutatta kislányos énjét, szinte éveket fiatalodott, miközben megrándult a szája az ébredés első jeleként.

- Ébresztő Hercegnő! Eljött a királyfid! - súgtam, és óvatosan közel hajolva hozzá egy puszit adtam a homlokára.

- Még aludni akarok! - nyüszítette a szemét összehúzva, majd dörzsölni kezdte.

- Várnak minket a munkahelyen!

- Akkor várjanak még! - válaszolta vékony hangon.

- Megyek a fürdőbe, hamarosan te jössz! - súgtam, majd az ágyban kapaszkodva megálltam előtte. Fél szemmel kikukucskálva bólintott.

- Szeretek ilyen látványra kelni - szaladt fülig a szája.

- Nem, ma reggel nincs szex, még ki vagyok ütve - kértem felmentést a reggeli torna alól.

- Pedig biztosan jobban lennél. De ha nem... - vonta meg a vállát, aztán megfordult a macival együtt. A pizsamával borított válla kikandikált a takaró alól, a nyakánál csábítóan félrecsúszott. Szívesen megharapdáltam volna a bőrét, de inkább csak egy tétova puszit adtam a kivillanó testrészre, aztán a fülébe súgtam:

- Megyek, ne aludj vissza!

- Jó, nem fogok - sóhajtotta mélyen, és szorosabban magához húzta a plüssállatot.

A zuhanyból áramló víz jótékonyan masszírozott, éreztem, amint kezdett visszatérni belém az élet. Csak álltam, és élveztem a lágy kényeztetést. Váratlanul nyílt a fürdő ajtaja, és Misty lépett be a kis helyiségbe.

- Még nem végeztem! - szóltam ki a függöny mögül.

- Én meg aludni akartam, de az a hülye órád felkeltett a csipogásával! - morogta, majd láttam a félig áttetsző anyag mögül, hogy közelebb lépett. Egy mozdulattal húzta el a függönyt, és meztelenül belépett mellém. Copfba fogta a haját, aztán csábító mosollyal oldalra billentette a fejét: - De ha már itt vagyunk...

- Ha megint huncutkodni akarsz, nem sok időnk van - adtam meg magamat az erőszaknak nyögve, mert határozottan a farkamra markolt.

- Akkor húzz bele, mert én sem érek rá! - csuklózott rendületlenül.

- Nehogy abbahagyd! - sziszegtem, miközben élvezettel mosolygott. Figyelte az arcomat, ami egyre többször torzult görcsbe, és alig két perc múlva már a testére locsoltam a forró levemet. Oda sem nézve kente szét a hasán és a combján, majd a vízsugárral lemosta.

- Most te jössz! - ragadtam meg lihegve a karját, de elhúzódott:

- Neked indulnod kell, mert elkésel - húzta fel a szemöldökét.

- Rendben, megyek már - mordultam egyet, mert látni akartam az arcát, ahogyan átadja magát a gyönyörnek, de ha nem akarta, mit tehettem? Foltokkal mégsem dolgozhatott.

- Sipirc, mert nem érek rá! - terelt ki a zuhany alól, majd behúzta maga után a függönyt.

A szokásos piperészkedés után magára hagytam, és felöltöztem. Indulás előtt bekiabálva búcsúztam. Szerencsére időben hagytam el a bűnbarlangunkat, és tömegközlekedve kényelmesen beértem, még a reggelire is bőven jutott időm. A kiszolgálólány előtt ezúttal nem kígyózott hosszú sor, és kevésbé tűnt fáradtnak, mint előző nap.

- A kollégát már eltemette? - kérdeztem vidáman, mire jót nevetett.

- Nem, de már hétfőn jönni fog, csak sima nátha!

- Akkor hajrá, és vigyázzon magára! - vettem el a visszajárót, valamint az átnyújtott papírzacskót.Ha tovább olvasnád ezt a fejezetet, kattints ide!