Ahogy becsuktam mögöttünk az ajtót, vidáman felkiáltott:
- Szuper nap volt ez a mai! Köszönöm! - majd adott egy puszit az arcomra.
- Én is jól éreztem magam! - mosolyogtam, aztán körbenéztem. - Viszont sok dolgunk van még.
- Jaj, ne vedd el a kedvem! - nyüszögött sóhajtozva. Kissé begörbítette a hátát, mintha terhet cipelne, a kezeit maga mellett lógatta.
- Pedig más nem csinálja meg - mutattam a dobozok felé.
- Majd holnap, jó? - nézett rám esdeklőn.
- Ne nézz így! Nem tőlem függ, mennyire kényelmetlenül töltöd itt az időt.
- Inkább lefürdök, és beesek az ágyba. Hulla fáradt vagyok! - legyintett, majd a szobája felé indult. - Csak tudnám, hová tettem a pizsamám.
Hallottam, amint a zsákokat, és a dobozokat tologatta.
- Te pizsamában alszol? - mosolyogtam az ajtóban megállva.
- Abban a legkényelmesebb, miért? - kotorászott tovább.
- Azt hittem, hálóingben vagy semmiben - jegyeztem meg, amikor felém nézett egy pillanatra az egyik zsákból.
- Azt csak a pasik hiszik. A legtöbb nő pizsamában van esténként, abban kényelmes. A hálóing és a meztelenség inkább miattatok, férfiak kedvéért van. Áh, megvan! - húzott elő egy rózsaszín csíkos anyagot, amit a hóna alá gyűrt. - Már csak a tisztálkodó cuccom kell, és itt sem vagyok!
Egy kisebb táskát kapott elő a kupacból, majd határozott léptekkel a fürdő irányába indult. Amíg bezárkózott, úgy rendeztem a dobozokat és zsákokat, hogy az ágya körül legyen egy kisebb folyosó. A virágai biztos helyen, az ablak alatt szunyókáltak.
Leültem egy székre, és végignéztem a halmokon. „Jó sok cuccot hozott, ebben a szobában biztosan nem férnek el. De csak egy hónapig marad, talán elég lesz a felét kipakolni.”
Hirtelen átfutott az agyamon a hajnali költözés, majd a reggeli és a vidámpark. „Sok minden történt ma. Ha belegondolok, hogy egy hónapig itt lesz...” Hirtelen több kérdés zúdult rám. „Mit fogunk csinálni? Hogyan élünk majd egymás mellett? Ráadásul amilyen érzelmi tornádó, mit hoz majd ki belőlem? Hogy élem túl? Mi lesz velünk egy hónap után? A munkahelyről nem is beszélve.”
Váratlanul ért mindaz, amiről korábban csak álmodtam. A variációk és kétségek válogatás nélküli tömegével találtam magamat szemközt. A gondolatok örvénye lehúzott, de az alján elrúgtam magam: „Minek gondolkodom ilyen felesleges dolgokon? Úgysem láthatok a jövőbe, sodorjanak az események! Lesz, ami lesz! Ide nekem Démonkát!”
Miután feleszméltem, és visszatértem a valóságba, megcsapta a fülem a zuhany zaja. „Bármikor végezhet, én meg úgy ülök itt, mint akit letaglóztak. Térj már észhez és légy férfi!” - pofoztam fel magam képzeletben.
Ágyneműt vettem elő, és megágyaztam neki. Úgy gondoltam, talán értékeli majd e nemes szándékomat. Épp végeztem, amikor megjelent az ajtóban talpig cuki pizsamában. Egy kis maci is rá volt varrva a felsőjére.
- Ó, de rendes vagy! - mosolygott kedvesen.
- Látom, a maci a mindened - mutattam a pizsamáján lévő figurára.
- Á, nem, csak ez a pizsama megtetszett nekem. De most, hogy mondod... - nézett maga elé, kihúzva az anyagot.
- És hol van az, amit lőttünk? - néztem körbe.
- Már hozom is! - ugrott egyet, majd eltűnt a másik szobában. Pár másodperc múlva, győztesen feltéve maga előtt mutatta: - Itt van! Úgy imádom! - szorította magához.
- Nem vagy éhes? Vacsira nem vettünk semmit.
- Nem, csak álmos vagyok!
- Rendben! Ha valami mégis kellene, a hűtőben találsz pár harapnivalót - intettem felé.
- Tényleg csak aludni akarok - bújt be a takaró alá.
- Akkor jó éjszakát! - mosolyogtam rá. - Ajtót becsukjam?
- Nem, maradjon nyitva - mosolygott vissza. - Jó éjt!
Miután becsukta a szemét, leoltottam a villanyt. Gyorsan összedobtam egy szendvicset, hogy egyek valamit. A sok mászkálástól megéheztem és elfáradtam. Miközben ettem, végre volt időm gondolkodni.
„Ha ilyen estéink lesznek, békés napok elé nézünk. Bár ahogy ezt a nőszemélyt ismerem, ennek a valószínűsége a nulla felé közelít. Szőke helyett fekete ciklon is lehetne, bár a vidámsága, életkedve ellentétben áll a haja színével. De vajon milyen lenne szőkén, vörösen, netán barnán? Inkább nem” - ráztam meg a fejemet. - „Ezzel a fekete színnel a legjobb! Igazi Démonka. Meg kell állapítanom, ez a név tökéletesen illik rá!” - értettem egyet magammal.
Fürdés után egy rövidnadrágot vettem fel, amit csak akkor szoktam hordani, ha vendégek jönnek, mert ha egyedül vagyok, mindig meztelenül alszom. Igaz, Mistyvel aludtunk már együtt, meztelenül is látott, de ezúttal mégis inkább vendégnek, lakótársnak éreztem őt.
Miután kijöttem a fürdőből, megálltam a szobája előtt. A beszűrődő fény az arcára vetült. Békésen aludt, szorosan karolta át a frissen kapott plüssmacit. Elmosolyodtam, mert nyugalom, és talán egy enyhe mosoly is látszódott az arcán. Eszembe jutott, hogy legutóbb a szállodában láttam így utoljára, azon a szédületes hétvégén. Most mégis gyermeknek tűnt, aki édesen pihent a macijával. Hiába nőtt fel, mégis egy kislány maradt.
Felsóhajtottam, és a nappaliban a kanapén pihentem le, majd bekapcsoltam a tévét. Halk hangerőre állítottam, hogy Démonkát ne ébresszem fel. Nem voltam álmos, hiába éreztem fáradtnak a testem. A fejemben egymást érték a kérdések, a kétségek. Végre volt időm átgondolni ezt a napot.
„Teljesen megkavar ez a nő. Ráadásul milyen hamar beadtam neki a derekamat, és visszafogadtam. Még szívathattam volna egy kicsit, kár, hogy nem volt több időm rá. És ha megint átver? Végül is kit érdekel, ha igen? Dughatom tovább a cég legjobb nőjét. Néha nehéz kiismerni a szeszélyeit, de majd megunja. Egy hónapig biztosan nem dob ki, mert kell neki a lakás. Ha ő kihasznál, akkor én is őt. Az a fő, hogy ne engedjem magamhoz közel. A farkamra is vigyáznom kell, mert megint a pincsije leszek, ha azzal irányít. De miért baj, ha élvezem azt, ahogyan játszik velem? A francba! Oké, akkor maradjunk a barátság extrákkal verziónál! Elnézem a hülyeségeit, ha dug velem. Viszont dughatnék Giselle-lel is. Vagy mégsem? Titokban lenézek a klubba, majd Mistynek beadom, hogy ügyfélhez mentem, netán anyámhoz, és... Nem, ez veszélyes! Mekkora balhé lenne, ha mondjuk hazahoznám Giselle-t barátnőmként? Démonka egy életre megharagudna az biztos. Talán egy hónap után váltok, ha megint egyedül leszek. Addig csak kibírom és kiélem magam ezzel a nőcskével, itt a szomszéd szobában. Ha már kihasználjuk egymást... Utána pedig jöhet a klubozás!”
Elégedetten mosolyodtam el. „Két legyet üthetek egy csapásra, csak jól kell taktikáznom. Giselle parkolópályára kerül, egy-két ebéd talán belefér, amíg Misty nálam lakik. Addig több nem lehet. Miután Démonkát kifacsartam, jöhet egy komolyabb kapcsolat! Eddig a nők játszottak velem, de mostantól fordul a kocka!”
Hatalmas sóhaj után egy krimit választottam, hogy a csapongó gondolataimat lekössem. Már egy órája ment a film, amikor halk nyöszörgést hallottam az ajtóból.
- Mennyi az idő? - állt elém kócos lakótársam a szemeit dörzsölgetve. A takaróját és a maciját szorította magához.
- Már késő van - válaszoltam első ijedtségemből. Nem számítottam rá, hogy megjelenik.
- Idebújhatok? - ült mellém nyüszögve. - Megijedtem, hogy hol vagyok, és nem tudok visszaaludni.
- Persze, gyere csak! - nyitottam ki a karomat, mire felhúzott lábbal feküdt a kanapéra, a fejét az ölembe hajtotta.
- Mi az, amit nézel? - ásította.
- Egy krimit. Lassan vége lesz.
- Ezt már láttam - sóhajtotta.
- Én is, de nincs más ilyenkor - simítottam el a haját, aztán a takarójával beburkoltam magunkat.
- Olyan álmos vagyok! - ásította, majd behunyta a szemét.
Nem szóltam semmit, hagytam, hogy aludjon, miközben a haját kócoltam, csavargattam. Éreztem, amint rám ragadt Misty békés álmossága, egyre jobban pilledtem. Nem sokkal később Démonka édesen szuszogott az ölemben.
Miután a krimi befejeződött, óvatosan kibújtam Misty alól, majd az ölembe véve visszavittem a szobájába. Kicsit nyöszörgött, de betakartam, majd a maciját mellé téve hamar visszaaludt. Már a saját ágyamban feküdve eszembe jutottak az előbbi idilli percek, melyek melegséget loptak a szívembe, és szinte azonnal elaludtam.Ha tovább olvasnád ezt a fejezetet, kattints ide!