6. fejezet

Hercegnő - 6. fejezet

Még mindig a jövőnket terveztem, amikor a gondolataim megtestesült személye teljes nagyságában megjelent az ajtóban:

- Ebben mehetek?

Egy pörgős aljú, világos színű, combközépig sem érő ruhában állt elém. Nyeltem egyet.

- Úgy látom, tetszik - vigyorodott el. - És amikor forgok benne, nézd csak!

Hirtelen megpördült, a forgástól fellibbent a ruha alja, majdnem megmutatva mindent, amit eddig takart. Reflexből rákérdeztem:

- Bugyit azért vettél alá, ugye? - sandítottam rá.

- Ugyan már, mit képzelsz! - válaszolt tettetett felháborodással. - Még szép, hogy nem - vigyorgott széles szájjal.

- Eszednél vagy? - sápadtam le. - Ha lehajolsz, vagy fúj a szél, simán meglátják a...

- A puncimat? Előfordulhat - nevetett kacéran olyan provokatív, ám izgató hangon, amivel még engem is zavarba hozott. A hátamon végigfutott a hideg. - Akkor megyünk enni, vagy sem?

- De egy bugyit mégis tegyél be a táskádba - nyögtem fel.

- Menjünk már! - hajtott a kezét lengetve. - Különben nem így szereted? Szoknya alatt, csupaszon, Szabadon... - lépett elém incselkedve.

- De, igen, pontosan így - sápadtam le a gondolattól. Annyira izgatott, hogy semmi sincs a ruhája alatt, hogy szinte leblokkoltam. Vagy talán az a tudat okozott az agyamban gátat, hogy szemtelenül, direkt miattam nem vett fel fehérneműt, amit előre megmutatott, hogy egész délután a fejembe fészkelje magát az előbbi látvány.

- Szerintem előbb dugunk egyet - javasoltam gőzkiengedésnek.

- Nem, mert éhes vagyok! - húzta el a mutatóujját a számon, majd hátat fordított nekem, és az ajtóból visszaszólt: - Talán, miután hazajöttünk.

A bugyitlansága, és az estére beígért dugás végképp megterhelte az agytekervényeimet. Azon gondolkodtam, hogy felhúzom a ruháját, a számra húzom, és kiszopom belőle az utolsó cseppet.

- Amíg ácsorogsz, addig én felhúzom a cipőt - vonta meg a vállát. Lehajolt, a ruhája felhúzódott, és a meztelen popsija, kidomborodó puncija az arcomba mosolygott. Nem bírtam tovább, azonnal elé léptem, letérdeltem, és a combjai közé fúrva a fejem, nyalni kezdtem az ajkait.

Pár nyelvcsapás után erős fájdalmat éreztem a fejemen. Megragadta a hajamat, és eltolt magától.

- Mondom, hogy most nem! Induljunk! - nézett szúrós szemmel. A fizikai ráhatás és a keményebb hangtónus némileg észhez térített.

- Rendben, megértettem - motyogtam felállva.

Szédülten húztam fel a cipőm, szinte önkívületben zártam be magam után a lakást. Misty a ház előtt várt türelmetlenül. A délutáni levegő első fuvallata hozott vissza a valóságba. Belém karolt, és felszabadulva kiáltotta:

- Újra előttünk az éjszaka! - lendítette az égbolt felé a kezét, aztán egy gyors puszit adott az arcomra.

- Nagyon rossz vagy! - morogtam felébredve a kábulatból.

- És az baj? - vigyorgott.

- Á, dehogy! Csak megőrjítesz, és a szexszel teljesen elveszed az eszem - húztam el a szám.

- Nem a szexszel, hanem a játékokkal - emelte fel a mutatóujját.

- Igen, a játékokkal - sóhajtottam. - Mi a jó neked abban, hogy túlfeszíted a húrt?

- Először is te kértél rá, amit remélem, jól csinálok. Másrészt imádom, amikor ennyire megőrülsz értem - ölelte át a derekam barátságosan.

- Aha, amikor már gondolkodni sem tudok. Utána meg felháborodsz, ha többet akarok.

- Naaaa! - nyüszített édesen. - Pedig olyan jó látni, amikor nem bírsz magaddal. Olyankor szinte már férfi vagy. Egy vadállat.

- Állj csak meg! Azt mondod, hogy nem vagyok férfi?

- Nos... Inkább egy édes kölyök. Egy cukipofa.

- Kösz szépen, ez igazán hízelgő - dohogtam meglepődve. Vártam már, mikor mondja ki a ’tündibündi’ vagy az ’aranyos’ szót.

- Pedig így igaz! Mindegy, hogy hány éves vagy, hiszen ez vagy te! - szorított magához jobban. - Imádlak bolondítani, beindítani!

- Rosszaság! - morcoskodtam kedvesen. - Egy igazi Démonka, mondom én. Máskor meg fennhéjázó Hercegnő.

- Még szép! Hiszen nőből vagyok, nem?

- Vettem észre. Hiába próbálok neked ellenállni, egy mozdulattal lesöpörsz.

- És ez olyan jó! Imádom! - kuncogott. - Akkor miért harcolsz velem?

- Nem is tudom. Talán mert férfiből vagyok?

- Ó, a nagy, erős, izmos, határozott férfi! - engedett el, és méregetni kezdett, majd lemondón legyintett: - Ugyan, hagyd már! Neked nem áll jól!

- Kösz, hatalmasat dobtál az önbizalmamon! - húztam el a szám szélét.

- Így is akkora egód van, hogy nem fér be egy felhőkarcolóba! - forgatta meg a szemét.

- Úgy gondolod? Akkor jól titkoltam - mosolyogtam cinikusan.

- Így vagy jó és passz - karolt belém újra.

- Megnyugtató. Pedig imponálni akartam neked - vallottam be, miközben tovább sétáltunk.

- Nekem? Mivel? - nevetett hangosan.

- Határozottsággal, irányítással, és hasonló dolgokkal.

Mosolyogva szembefordult velem, majd megfogta mindkét karom.

- Ne változz meg, jó? Az én kedvemért főleg ne. Érted? - nézett komolyan a szemembe. A tekintetében láttam, hogy tényleg azt gondolta, amit mondott.

- Rendben, nem változom meg - sóhajtottam.

- Bár nem kellene lustának lenned - lépett mellém, és ismét belém karolt.

- Akkor mégis változzak? - cukkoltam.

- Csak pár apróságban. Tényleg nem sokban! - szabadkozott. - Mondjuk legyen hosszú hajad, kicsit erősebb a szakállad...

- Hippi legyek vagy rocker?

- Jó, csak vicceltem! Viszont kis borosta még jöhet - sütötte le a szemét.

- Akkor heti egy borotválkozás elég lesz?

- Felőlem, ha a főnök nem szól rád - rántotta meg a vállát.

- Például Ricknek nem áll rosszul az a kecskeszakáll... - dobtam fel a labdát, amit Misty azonnal lecsapott:

- Olyan soha se legyen neked, érted! - tiltakozott.

- Nem lesz, nyugi!

- Hová megyünk enni? - kérdezte, a fejével kíváncsian forogva.

- Két sarokra van egy tuti vendéglő, néha jártam ott.

- A Víg ököl?

- Az. Honnan tudtad?

- Hallottam már róla, bár a neve miatt kerültem a helyet.

- Pedig a konyhájuk brutál jó. Lehet, hogy korábban sokat bunyóztak ott, de ma már szolidabb hely.

- Szóval nem a fistingről híresek - kuncogott Démonka.

- Ha nem akarod, hogy itt teperjelek le, inkább ne említs szextémát. Amúgy a fisting nekem már durva. Pár pornófilmben belefutottam, és azonnal áttekertem azokat a részeket. Szerinted köze lenne ehhez az étteremhez? - kacsintottam rá, jelezve, hogy értettem a szóviccét.

- Hátha orgiákat is vállalnak... - fantáziált tovább.

- Te tudsz valamit, amit én nem? - fordultam felé gyanakodva, aztán tovább sétáltunk.

- Én? Semmit! Csak poén volt! - kuncogott halkan.

- Már azt hittem, szeretnéd.

- Ó, persze, az kéne még! Előre szólok, hogy eszedbe ne jusson, meg se próbáld! Soha! - emelte fel a mutatóujját.

- Pedig... Most, hogy mondod... - merengtem el, mire egy csúnya nézés kíséretében meglökte az oldalamat. Jóízűen nevettem a cukkolásán: - Oké, oké, pedig szereted a vad dolgokat, nem?

- Kár volt felhoznom a témát, már látom - jegyezte meg epésen.

- Nyugi, nem teszem! Én nem izgulok fel tőle, már mondtam.

- Bezzeg a bugyitlanságtól - kacsintott felém.

- Most hagyd abba! - szóltam rá, de a fejemben azonnal megjelent az indulás előtti pörgése. Nyeltem egyet.Ha tovább olvasnád ezt a fejezetet, kattints ide!