Hangulatkeringő ii. rész - Hercegnő

A Házinyuszi folytatása, kizárólag 18 éven felülieknek

3. fejezet

Hullafáradtan keltem fel, és még akkor is némileg zombi voltam, amikor a kapuhoz értem. Misty egy nyúzott melegítőben várt az utcán, nem vitte túlzásba a külsőségeket. Halványan elmosolyodtam, mert hasonlóan leharcolt cuccba öltöztem a pakoláshoz. A tavaszi hajnalok még hűvösek voltak, ezért ahogy észrevett, lelkesen integetett, majd sietősen bement a házba. Miután lezártam a kocsit, siettem utána. Egy asztal mellett forró kávét szorongatott két kézzel, és fázósan húzta össze magát.

- Baromi hideg van kint! - remegve kortyolt egyet.

- Ha tudom, hogy kint vársz, szóltam volna előre telefonon - dörzsöltem meg a hátát. Körbenéztem, és mindenfelé dobozok, zsákok hevertek. Megfordult a fejemben a kérdés, hogy hová férnek majd el ezek a cuccok?

- Kávét? - kérdezte felpillantva.

- Igen, köszönöm. Két cukorral - bólintottam, mert nem voltam még magamnál a kevés alvás miatt. Reggel ugyan ittam egyet, de az arra volt elég, hogy kocsiba üljek.

2. fejezet: Visszatérés

2. fejezet

A következő héten, csütörtökön már hiába libbent el mellettem többször is Démonka, felé sem néztem. Bár az illata nagyon csábító volt, de az agyam már átállt, nem reagáltam rá. Nagyon büszke voltam magamra. Alig vártam, hogy este újra Giselle mellett lehessek a klubban.

Nem szóltam, hogy ismét swingerezni megyek, meglepetésnek szántam. Az lutri volt, hogy a szőkeség ott lesz-e vagy sem. Inkább szembe akartam nézni a korábbi élményekkel, valamint önmagammal. Be akartam bizonyítani, hogy egyedül is megállok a lábamon, társ és kínzó emlékek nélkül.

A házba belépve azonnal megrohantak a régi képek: Démonka fehérneműben, a medencés féltékenykedés, a Vörös szoba vagy az olajos masszírozás. Mélyet sóhajtottam: „Mindez a múlt, gyerünk előre az új élményekért!”

1. fejezet: Reboot

1. fejezet

- Szexmániás vagyok, mondtam már?

- Ma este még nem. Ez ennyire fontos neked? Én is az vagyok, mégsem ismételgetem. Inkább mesélj, mi történt az elmúlt fél évben?

- Ó, ha én azt elmondanám... - sóhajtottam mélyet.

- Én ráérek, nem sietek sehová. Ennyi idő után főleg nem - dőlt hátra Giselle, és keresztbe fonta a karját.

- Ruhák és szoknyák helyett nadrágban jár! - vágtam a közepébe. Próbáltam összeszedni a gondolataimat, de két korsó sörön túl egy ilyen kihívás nehezen ment. Azt hittem, az italtól jobban megoldódik a nyelvem, de úgy tűnt, tévedtem. Vagy még nem melegedtem be.

- Nos, hát ezek tényleg fontos dolgok! Szoknya helyett nadrág. Hm! Ejha! - hallottam a türelmetlen választ.

- Gúnyolódj csak, gúnyolódj! - néztem rá csillogó szemekkel, de egyáltalán nem tudtam rá haragudni. Az eltelt idő mintha csak szebbé tette volna. - Hiányoztál! Nem tudom elmondani, hányszor! Ó, de hányszor!

Mike Menders
írói oldala

Itt is megtalálsz: