12. fejezet

Hercegnő - 12. fejezet

Zúgó fejjel ébredtem. Mintha súlyzókat pakoltak volna a fejemre, olyan nehezen emeltem fel. Betakarva feküdtem a kanapén, teljesen meztelenül.

„Mikor vetkőztem le? Mi történt?” - néztem körbe tanácstalanul. „Bealudtam valamikor a film közepén, de utána? Kizárt, hogy felkeltem volna. Magamtól nem vetkőztem le. Viszont betakargatott” - melegedett meg a szívem a gondolattól.

Lassan, megfontoltan ültem fel, és úgy éreztem, hogy ha felállok, akkor előrebukva fejelem le a padlót. Az asztalon a kiürített borosüveg, és a szárazra ürített poharak várták jobb sorsukat, kicsit odébb chipses zacskó pihent. Úgy döntöttem, hogy a takarítás nem a legsürgősebb dolog a világon, és az órámra pillantottam. Tíz perc múlva ébresztett volna. Nyugtáztam, hogy nem késtem el sehonnan, és az orra esést megelőzendő, megtámaszkodva álltam talpra. Csoszogó léptekkel céloztam be Démonka szobáját. Az ajtajában megállva békés látvány fogadott: a lakótársam nyakig betakarózva feküdt, hóna alatt a maciját szorította, melyet itt-ott beborította a hullámos lobonca. Mélyen aludt, a kifújt levegő hangja egyenletesen duruzsolt. Közelebb sétáltam, majd leültem a feje mellett. Óvatosan félrehúztam a haját, megsimogattam a fejét. Sminktelen arca megmutatta kislányos énjét, szinte éveket fiatalodott, miközben megrándult a szája az ébredés első jeleként.

- Ébresztő Hercegnő! Eljött a királyfid! - súgtam, és óvatosan közel hajolva hozzá egy puszit adtam a homlokára.

- Még aludni akarok! - nyüszítette a szemét összehúzva, majd dörzsölni kezdte.

- Várnak minket a munkahelyen!

- Akkor várjanak még! - válaszolta vékony hangon.

- Akkor megyek a fürdőbe, de utánam te jössz! - súgtam, majd az ágyban kapaszkodva megálltam előtte. Bólintott, majd fél szemmel kikukucskált.

- Szeretek ilyen látványra kelni - szaladt fülig a szája.

- Nem, ma reggel hagyjuk, mert még ki vagyok ütve - kértem felmentést a reggeli torna alól.

- Pedig biztosan jobban lennél. De ha nem... - vonta meg a vállát, aztán megfordult a macival együtt. A pólóval borított válla kikandikált a takaró alól, a nyakánál csábítóan félrecsúszott. Szívesen megharapdáltam volna a bőrét, de inkább csak egy tétova puszit adtam a kivillanó testrészre, aztán a fülébe súgtam:

- Megyek, ne aludj vissza!

- Jó, nem fogok - sóhajtotta, és szorosabban magához húzta a plüssállatot.

A zuhanyból áramló víz jótékonyan masszírozott, éreztem, amint kezdett visszatérni belém az élet. Csak álltam a vízsugár alatt, és élveztem a kényeztetését. Váratlanul nyílt a fürdő ajtaja, és Misty lépett be a kis helyiségbe.

- Még nem végeztem! - szóltam ki a függöny mögül.

- Én meg aludni akartam, de az a hülye ébresztőd felkeltett! - morogta, majd láttam a félig áttetsző anyag mögül, hogy közelebb lépett. Egy mozdulattal elhúzta a függönyt és belépett mellém. Copfba fogta a haját, aztán csábító mosollyal oldalra billentette a fejét: - De ha már itt vagyunk...

- Ha megint huncutkodni akarsz, nem sok időnk van - nyögtem, mert a farkamra markolt.

- Akkor húzz bele, mert én sem érek rá! - csuklózott rendületlenül.

- Nehogy abbahagyd! - sziszegtem, miközben élvezettel mosolyogott rám. Figyelte az arcomat, ami egyre többször torzult görcsbe, és alig két perc múlva már a testére locsoltam a forró levemet. Oda sem nézve kente szét a hasán és a combján, majd a vízsugárral lemosta.

- Most te jössz! - ragadtam meg lihegve a karját, de elhúzódott:

- Neked menned kell, mert elkésel, nem? - húzta fel a szemöldökét.

- Rendben - mordultam egyet, mert látni akartam az arcát, ahogyan átadja magát a gyönyörnek, de ha nem akarta, mit tehettem? Foltokkal mégsem mehetett dolgozni.

- Sipirc, mert nem érek rá! - terelt ki a zuhany alól, és behúzta maga után a függönyt.

A szokásos piperészkedés után magára hagytam és felöltöztem. Indulás előtt bekiabálva búcsúztam. Szerencsére időben hagytam el a bűnbarlangunkat, és kényelmesen beértem tömegközlekedve, még a reggelire is bőven jutott időm. A kiszolgálólány előtt ezúttal nem kígyózott sor, és kevésbé tűnt fáradtnak, mint előző nap.

- Kollégát, már eltemette? - kérdeztem vidáman, mire jót nevetett.

- Nem, de hétfőn már jönni fog, csak sima nátha!

- Akkor hajrá, és vigyázzon magára! - vettem el a visszajárót, és az átnyújtott papírzacskót.Ha tovább olvasnád ezt a fejezetet, kattints ide!