6. fejezet

Hercegnő - 6. fejezet

Amikor felkeltem, kábán néztem körbe a szobában. Világos volt, sokáig aludtam. Végignéztem az egymásra halmozott dobozokon, mire eszembe jutott, hogy már nem egyedül vagyok a lakásban. Mocorgást hallottam a szomszéd szobából. Úgy gondoltam, ideje átnéznem hozzá.

- Jó reggelt álomszuszék! - mosolyogtam az ajtóban megállva. A hátán fekve hatalmasat ásított, majd az arcából elhúzta a kócos fürtjeit.

- Jó reggelt neked is! Mi ez a korán kelés? - dörzsölte meg a szemét.

- Korán? Már besüt a nap! - kuncogtam rajta, miközben körbemutattam a szobában.

- De én még feküdni akarok! - nyüszítette, azután az oldalára fordult. Szemhéja alól laposakat pislogott felém.

- Felőlem addig fekszel, ameddig akarsz, vasárnap van - vontam meg a vállam, majd átmentem a nappaliba, és bekapcsoltam a tévét. Reggeli műsornak egy természeti csatornát választottam. A szép tájak kellően megalapozták a reggeli hangulatom. Akciófilm vagy hírek csak felpörgettek volna, inkább nyugodt sziesztázásra gondoltam. Ha majd éhes leszek, átkapcsolok egy főzőcsatornára.

- Ahhoz képest, hogy legénylakás, viszonylag rend van - ásított az ajtóban Démonka. Arrébb ültem a kanapén, és megütögettem az ágyat, hogy jöjjön mellém.

- Régen én is rendetlen voltam, mint a többi férfi, aztán hamar rájöttem: a rendet egyszerűbb kezelni - mosolyogtam.

- Aha, értem - nyújtózkodott, és a vállamnak támasztotta a fejét. - Nincs kávéd?

- Megnézem, van-e még. Itthon ritkán iszom, mert bent van gép. Hétvégére meg minek? Szóval ha mégsem lenne, muszáj leszel aludni.

- Ugye viccelsz? Hogyhogy nincs? - nézett rám kikerekedett szemekkel.

- Nyugi! Mindjárt megnézem, ne légy türelmetlen! - simítottam el a haját. Elfintorodott, nem tetszett neki, hogy kávé nélkül indul a napja.

- Ha nincs, akkor inkább még szundizom - mormolta, majd visszahajtotta a vállamra a fejét. A tévében épp egy tengerpartot mutattak. Felsóhajtottam, mert olyan érzésem volt, mintha ott ülnénk egy kis kunyhó teraszán, figyelve a hullámok játékát. Talán átélhetjük egyszer.

Mire a film befejeződött, tíz óra is elmúlt. Misty elégedetten, mosolyogva ült fel a karjaimból:

- Most már jöhet az a kávé!

- Ha van... - tettem hozzá óvatosan. A konyhában pár percnyi keresgélés után megállapítottam: - Sajnálom, tényleg nincs itthon kávé, majd veszek jövő héten. Nem hoztál magaddal?

- Én? Ah... Megnézem, talán... - állt fel, és morcos arccal lépkedett át a másik szobába. Zörgések, csörgések zaja hallatszott, aztán egy megkönnyebbült sóhaj: - Ha nem is kávé, de ez jó lesz! Remélem, forró vized csak van...

Diadalittas mosollyal lebegtette maga előtt az instant port, amiből egy perc alatt kávét lehetett készíteni. Amikor már az asztalnál ültünk, bágyadt fejjel néztem, ahogyan Démonka a kávéját szürcsölgette. Kócosan, smink nélkül, de kisimult arccal élvezte a kortyokat. Mintha egy teljesen más nő lenne, mint akit a munkahelyen megismertem.

- Most már jobb - sóhajtotta. - Mi lesz a reggeli? Elmegyünk enni valamit?

- Ma inkább maradjunk itthon. Úgyis ki kell pakolnod, segítek majd, ha gondolod.

- Az még várhat. Most farkaséhes vagyok! Mivel este nem volt vacsora, és lassan itt az ebédidő...

- Akkor inkább ebédet főzök. Addig csak kibírod, nem? - kérdeztem.

- Te? - nézett rám kételkedve. - Te tudsz főzni?

- Bizony! - húztam ki magam büszkén. - Nem csak hamburgeren és pizzán élek.

- Azt értem, csak nem hittem, hogy ma főzöl is. Olyan szendvicses fazonnak tűnsz.

- Oké, nem viszem túlzásba, úgyhogy inkább csak egyszerűbb kajákat készítek, például húsokat ritkán.

- Te vega vagy?

- A francot! Csak az ilyen ételek előkészítése nekem macerás. Inkább félkészen veszem meg a hozzávalókat.

- Férfi létedre nem főzöl húsos ételt? - kezdett cikizni.

- Látom, sok volt az a kávé, kezdesz felpörögni - utaltam arra, hogy ne folytassa tovább, de nem vette a lapot.

- Akkor mivel kápráztatod el a nőket? Se őz, se vadhúsok... De azért a csirkét bevállalod, nem?

- Azt is fagyasztva veszem. Mit vacakoljak vele? Netán tollazzam le, vagy mire gondoltál?

- Megnézném, ahogy nekiállnál - nevette el magát.

- Jól van, nagyszájú! Nevess csak! Te szoktál főzni? - dobtam vissza a labdát.

- Ha muszáj igen - vonta meg a vállát.

- Hétvégén? Vagy olyankor inkább éhezel? Bocs: fogyókúrázol? - vágtam vissza.

- Úgy nézek én ki, mint aki fogyózik? - emelte magasra sértődötten az orrát, majd nevetve legyintett, és folytatta: - Inkább rendelek, vagy elmegyek valahová.

- Ó, ez ám a fényűzés! - csettintettem a nyelvemmel.

- Hát kérem, aki megteheti... - nézett kicsinylőn, aztán felkacagott.

- Oda ne rohanjak! - Legbelül éreztem, hogy kezd bosszantani a helyzet. Egy elkényeztetett nőszemély, aki azt hiszi, körülötte forog a világ. - Csak közlöm, hogy az sem jobb, mint ha fagyasztottból főznél!

- Dehogynem, mert mindig frisset eszem - nézett csodálkozva.

- Szerinted azokat nem fagyasztott alapanyagokból készítik? Ne nézz már hülyének!

- Nem nézlek, de lehet, hogy nem minden részét. Vannak, ahol friss hozzávalókból főznek - vonta meg a vállát.

- Jó, ha így nézzük, én sem mindent fagyasztottból főzök - vágtam vissza, hogy helyreállítsam a megtépázott hírnevem. - Mert ugye a köretek, a szószok...

- Szószok? - vágott közbe. - Gondolom azt is porból csinálod, nem?

- Némelyiket igen, de...

- Ugye? Mondom én!

- Áh! - álltam fel morcosan. - A vendéglőkben sem frissen kutyulják az öntetet! Szóval akkor főzzek vagy sem? Mennyire vagy éhes?

- Na jó, készíts valamit, de finom legyen! - mosolygott szélesen.

- Igenis, hercegnő, ahogy parancsolja! Fagyasztottból jó lesz? Megfelel majd az ízlésének? - álltam fel bosszúsan, majd otthagytam. Halk kuncogást hallottam a hátam mögül.

- Igen, jó lesz! Fagyasztóbajnok! - Nem szóltam vissza, csak nyalogattam a sebeimet, de még annyit hozzátett: - Pakolok, amíg elkészülsz. Szólj, ha kiolvadt a kaja, és ehetünk!

„Fagyasztóbajnok, mi?” - dohogtam magamban.

Ez a nő mindig tudta, hogyan bosszanthatott fel a leggyorsabban, de legbelül mégis élveztem a csipkelődését. Kiszakított a nyugalmamból és felpörgetett. Pár perc múlva már jót mosolyogtam a szóváltásunkon, miközben a köretet készítettem. Mélyhűtött falatokat sütöttem ki, és jól tudtam, hogy végül ízlik majd neki. Egy jól bevált összeállítással készültem, nem akartam Misty előtt beégni. „Ha fagyasztott, ha nem, akkor is lenyűgözöm!” - döntöttem el.Ha tovább olvasnád ezt a fejezetet, kattints ide!