7. fejezet

Hercegnő - 7. fejezet

Óracsörgésre ébredtem, ahogyan szoktam. Tagjaim elgémberedve mozdultak, majd pár perc múlva álmosan ültem fel az ágyban, végtelen fáradtsággal pislogtam ki a szemhéjam alól. Hosszan bámultam magam elé, néztem a fehérre festett falat. Úgy éreztem, még heteket tudnék pihenni. „Ez a nő teljesen kimerít. A végén még koporsóban végzem, ha így folytatja. Vagy zombi leszek” - álltak össze a szavak a fejemben.

Fáradt sóhaj szakadt fel belőlem, tudtam, hogy nem kómázhatok sokáig az ágy szélén, mert akkor szalmazsák módjára visszadőlök, és garantáltan elkések. A tüdő aljáról felszabaduló, hosszú lélegzetvétel, és némi lelkierő gyűjtése után felálltam, pár lépést tettem előre. Kezdtem megismerni a szobám és a tárgyak körvonalait, amikor valami furcsát éreztem az ágyékomnál. Az esti erőszak árulkodó szent védőeszköze fityegett a makkom végén, és épp lecsúszni készült. „Mikor került fel rám az óvszer?” - töprengtem magamban, mintha a világegyetem vagy az öröklét megfejtésén gondolkodnék, aztán egy mozdulattal lehúztam, elkötöttem, zsebkendőbe csomagoltam, és kidobtam a szemétbe.

Lakótársam szobája felé tántorogtam, mert egy mozzanat sem hallatszódott abból az irányból. Bekopogtam az ajtaján:

- Misty! Ébresztő! - Persze válasz nem érkezett. - Misty!

Mintha mocorgást hallottam volna odabentről, aztán egy elvékonyított hang nyüszített:

- Hagyj még egy kicsit...

- Elkésünk!

- Nem fogok! - vonyította.

- Akkor enyém a fürdő fél órán át! Nem fogom kirúgatni magam miattad!

- Jó, fél óra! - hallottam, majd csend lett.

Megvontam a vállam, és nagyokat ásítva a fürdőszobába csoszogtam. A tükörbe néztem, ahonnan egy karikásan beesett szemű, kócos, borostás börtöntöltelék tekintett vissza. „Még jó, hogy Démonka nem látott meg ezzel a fejjel” - morogtam magam elé, és kinyitottam a zuhany csapját.

Negyedóra múlva felfrissülve léptem ki a víz alól, az agyam csikorgó fogaskerekei lassan dolgozni kezdtek. Azon gondolkodtam, hogy vajon mi lesz velünk odabent? Hogyan bírjuk majd ki, hogy ne essünk a másiknak? Változni fog valami?

A rövid borostám ritkításával folytattam a reggeli piperézést, de Démonka továbbra sem tűnt fel. „Tényleg képes lesz bealudni a mai napot? Amilyen fárasztó hétvégém volt vele, nem csodálnám. Rám minimum kétszeresen ki kellene szabni a kényszerpihenőt.”

Az arcszesz és kölni is a helyére került, amikor újra a tükörbe néztem. Totál más fickó nézett vissza rám, aki közel sem volt olyan fenyegető külsejű, mint aki fél órája kicsoszogott ebbe a helyiségbe.

- Misty! - kopogtattam újra az ajtaján egy szál törölközőben, de nem jött válasz. Benyitottam a szobájába, hiszen láttam már meztelenül, és csak nem hagyhattam, hogy elaludjon.

Az ágyat teljesen elfoglalva, lábát és kezét szétdobva feküdt, lehunyt szemmel. Mellé léptem, és fölé hajoltam. Elsimítottam az arcát beterítő hajtakarót, majd megsimítottam. Gyengéden ébresztgetni kezdtem:

- Misty! Ébredj! Elkésel!

A következő pillanatban majdnem ugrottam egyet, mert váratlanul kinyitotta a szemét, és két kezével felém kapott. Egy mozdulattal lerántotta rólam a törölközőt, és vigyorogva ragadta meg a farkam.

- A szívbaj jött rám! - kiáltottam, miután magamhoz tértem a meglepetésből, de ő változatlanul a markában tartott. - Ne szórakozz! Ma munka van! Gyerünk!

- Vegyünk ki szabit! - nézett rám könyörögve, majd húzott egyet a bőrön.

- Nem, nem! - intettem. - Hiába próbálkozol!

- De, de! Úgyis szereted az ilyen zsarolásokat nem? - csillogó szemmel vigyorgott, miközben újabb csuklómozdulatok következtek. A testem nem tagadta, hogy mennyire jól esik neki a kényeztetés. Próbáltam hátrébb lépni, de a szorítása erősebb lett.

- Engedj el, még elkésem! - tiltakoztam, aztán hátrébb léptem.

- Nem fogsz, majd beviszlek kocsival - próbálta megtörni az ellenállásomat.

- Megbeszéltük, hogy külön megyünk, nem? - emlékeztettem.

- Inkább kimaradsz egy kiadós reggeli hancúrból, csak hogy ne velem gyere?

Összeszorított fogakkal nyeltem egyet. Nagyon jól kiismerte a gyenge pontjaimat ilyen rövid idő alatt. Mielőtt válaszoltam volna, felkönyökölt, és bekapta a makkom, alaposan rászívott. Felnyögtem.

- Most fürödtem...

- Igen, érzem. Nagyon finom illatod van, tudod? - mosolyogta. Pár másodpercnyi pihenőt tartott, aztán ismét a szájába vette a férfiasságom: - Mmmmm, szeretem.

- De... - ellenkeztem, viszont határozottan jól esett a kényeztetése. Előző este óta szinte teljesen regenerálódott a megkínzott testrészem, és újra csatarendbe állt. Tekintetem az órára esett, háromnegyed óra múlva bent kellene lennem. Csak ennyit nyögtem: - Elkések!

- Nem, nem fogsz - búgta a csábító nőszemély.

- De... El fogok...

- Akkor siess! - nézett fel, aztán elengedett, és nekem háttal elém térdelt, formás popsiját kidomborította. Egy csomag gumit még mellém dobott, hogy legyen mibe bújnom. Ajkai éhezve csillogtak a farkam előtt.

Több sem kellett, egy mozdulattal tövig húztam magamra, belemarkoltam a csípőjébe, aztán nem volt megállás: alig öt percnyi kemény döngetés után megremegett alattam. Nem várattam sokáig, és a hátára locsoltam a forró levem. Zihálva léptem a szája elé, hogy tisztítsa le a makkom, amit örömmel megtett. Vidáman tolt el végül:

- Oké, most már mehetsz dolgozni!

- De nem úgy volt, hogy beviszel?Ha tovább olvasnád ezt a fejezetet, kattints ide!