1. fejezet: Reboot

1. fejezet: Reboot

- Szexmániás vagyok, mondtam már?

- Ma este még nem. Ez ennyire fontos neked? Én is az vagyok, mégsem ismételgetem. Inkább mesélj, mi történt az elmúlt fél évben?

- Ó, ha én azt elmondanám... - sóhajtottam mélyet.

- Én ráérek, nem sietek sehová. Ennyi idő után főleg nem - dőlt hátra Giselle, és keresztbe fonta a karját.

- Ruhák és szoknyák helyett nadrágban jár! - vágtam a közepébe. Próbáltam összeszedni a gondolataimat, de két korsó sörön túl egy ilyen kihívás nehezen ment. Azt hittem, az italtól jobban megoldódik a nyelvem, de úgy tűnt, tévedtem. Vagy még nem melegedtem be.

- Nos, hát ezek tényleg fontos dolgok! Szoknya helyett nadrág. Hm! Ejha! - hallottam a türelmetlen választ.

- Gúnyolódj csak, gúnyolódj! - néztem rá csillogó szemekkel, de egyáltalán nem tudtam rá haragudni. Az eltelt idő mintha csak szebbé tette volna. - Hiányoztál! Nem tudom elmondani, hányszor! Ó, de hányszor!

A sóhajom után Giselle előre dőlt, a kezemet lefejtette a korsóról. Egymás ujjait morzsoltuk, mintha csak fáznánk, pedig a Két macskában ezúttal sem volt hideg.

- Te is nekem! - láttam a szemében a meleg simogatást.

- Teljesen felőrölt ez a nő! Pedig vele sem beszéltem azóta... Szóval jó ideje annak.

- Látom rajtad, hogy lefogytál, a szemeid is beesettebbek - a szőke ivócimbora aggódva vizslatta az arcom.

- A bizonytalanság miatt. Miután mi elbúcsúztunk, másnap ő is dobott.

- Nocsak! - vonta fel a szemöldökét.

- Bizony, így történt. Azóta is kikészít, azzal, hogy látom majd minden nap. De miért sóvárgok utána? Hülye vagyok én?

- Ennyire kell neked?

- Nem tudom. Előtte is mindig volt valakim, akivel dughattam, most is lehetne - legyintettem, aztán belekezdtem: - Tudod, játszótársat nem minden bokorban találok. Azt is mondhatnám, hogy baromi ritka az a nő, aki több szempontból megfelelne, aki temperamentumos, aki pontosan ismeri a testét, az előnyeit, és úgy viseli a ruháját, hogy tudja, melyik szögből mit látni. Tehát bárhol és bármikor képes egy mozdulatával megőrjíteni, persze jó értelemben. Imádtam, hogy ebben a játékban az áldozata lehettem, Misty pedig tökéletes vezető volt. De biztosan őt akarom? Mármint hosszú távra gondoltam, hiszen teljesen kiismerhetetlen: néha vidám és közvetlen, máskor meg szó nélkül elmegy mellettem, mintha ott sem lennék. Fennhordja az orrát. Szerintem otthon nem is ő takarít, ahogyan saját ételt sem hoz ebédre. Tud egyáltalán főzni? Vagy csak lusta lenne? Biztosan azt gondolja, hogy mivel vezető, akkor őt ki kell szolgálni. Úgy játssza az agyát, mintha egy hercegnő lenne. Magamban kezdem így hívni. Pedig tudom, hogy legbelül nem ilyen gőgös, volt szerencsém megismerni a másik oldalát. Igaz, csak két napig, de... Áh, hagyjuk! Azt viszont tudom, hogy ha ezt az utat folytatja, és ilyen beképzelt lesz ezután is, akkor elviselhetetlenül bunkó lesz, nem egy intelligens, kedves nő, amilyennek lennie kéne.

További olvasáshoz támogasd a könyv elkészülését! Kattints ide!